Wilma Glodean Rudolph, a „fekete gazella"

Akik felálltak és nem adták fel

„Drágám, a legfontosabb számodra az életben, hogy higgyél, és ne add fel!”

Wilma Rudolph édesanyja

Cikkemben szeretnék bemutatni egy híres élsportolót, aki nem csak az eredményével, sportsikereivel, hanem az életével, küzdeni akarásával inspirált engem arra, hogy gyermekként én is elkezdjek sportolni.

Utánanéztem, hogy mit jelent a „handicap”.

A szó jelentése: fogyatékosság, hátrány, akadály, teher.

Én magam elmondhatom, hogy a tizennégy éven át tartó dadogás miatt „handicappel" indultam az életben. Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk, akik így indulunk, de ha valaki nem, annak is voltak, vagy lesznek próbák, terhek, akadályok az életében, amik olyanok lehetnek, mint a  „kampók” és hátráltatják őket az előrehaladásban és az életben.

Az életben nem adnak semmit sem tálcán, mindenért meg kell küzdeni.

Mégis mire tanítanak a „handicappek” az életünkben?

Alázatra, a kitartásra, a küzdeni tudásra, a hitre…stb. tanítanak és mindezek közben a jellemünk fejlődik és érettebbé válunk.  Egy biztos, hogy segít abban, hogy egy teljesen más perspektívában lássuk magunkat, egymást és helyünket a világban.

Hogy ne menjek jobban bele a pszichológiájába, példaképeket szeretnék bemutatni.

Hiszem, hogy a rengeteg motivációról, sikerről és boldogságról szóló könyv és tanítás mellett kellenek valódi példaképek, akik inspirálnak és motiválnak minket.

Számtalan fantasztikus példakép van a sportban is, akiknek a sport eszköz volt a „felálláshoz”. 

Most szeretnék egy kicsit jobban visszamenni az időben és közülük is bemutatni Wilma Rudolphot  

Wilma Glodean Rudolph, a „fekete gazellaként” ismert amerikai atléta

Az olimpiák történetének egyik legemlékezetesebb alakja. Ő volt az első futónő, aki egyetlen olimpián (1960-ban Rómában) három aranyérmet nyert.

Élete:

1940-ben 22 gyermekből a 20-ként született koraszülöttként,  gyermekbénulással egy igen szegény családba, melyen kívül csak a „fehér” világ létezett.

A gyermekbénulás következtében az egyik lába megbénult.

Édesanyja kitartásának és akaratának köszönhetően (hetente kétszer hordta egy, a feketék számára kijelölt, 50 mérföldre fekvő kórházba kezelésre), ahol a kornak megfelelően, nem a legkorszerűbb módszerek szerint történt a gyógyítás. Nem könnyítette meg a helyzetét, hogy négy éves korában skarláttal és tüdőgyulladással került kórházba.

A gyermekbénulás gyógyíthatatlan betegség. Az orvos lemondott arról, hogy Wilma valaha járni fog. Ám ő titokban leszerelte lábáról a merevítőket, és mindennap gyakorolt nélkülük járni. Ez igen nagy fájdalmakkal és sok átmeneti kudarccal is járt. Volt kitől tanulnia az akaraterőt. Apja vasúti hordárként dolgozott, alkalmi munkákat vállalt,édes anyja szobalányként dolgozott. Ebből a bérből tartották el a rengeteg gyermeket.

Wilma 11 éves korára nem hogy járni, de futni is tudott, sőt, nővére által a helyi kosárlabda csapatba is jelentkezett. 13 évesen már az összes helyi futóversenyt megnyerte. Wilma valójában az elfogadásért küzdött. Akkor is, és később is.

16 évesen az olimpiai csapat legfiatalabb tagja lett, és egyben a Melbourne-i olimpia bronzérmese. Ám, hogy „ne” legyen minden tökéletes, a középiskola utolsó évében teherbe esett és meg is szülte lányát. Gyerekkori álma volt, hogy anya lehessen, normális életet élhessen, összesen három gyermeke született. 

A futás és a gyerek mellett egyetemre járt, pszichológia szakra. Sőt, még ösztöndíjas sem volt, dolgozott megélhetéséért. 

Közben, Rómában 20 évesen világrekordot döntött és három olimpiai aranyérmet vitt haza.

23 évesen vonult vissza a versenysporttól, de a sport szeretete végig kísérte életét. Fiatalokat tanít, segít, tanácsadója lesz egy egyetemi atlétikai válogatottnak. Később, 1977-ben megírja életét a Wilma című önéletrajzában.

Eredményei olyan hírnevet hoztak neki, amit arra használt fel, hogy a rasszizmus mindennapos problémáját enyhítse a maga módján. John F. Kennedy vendégül látta őt a Fehér Házban, ahogy számos más eseményre, televíziós szereplésre is meghívták.

Wilma nevéhez fűződik az első olyan nagyszabású esemény – 40 000 ember részvételével –, melyen egyaránt, keveredve egymással, részt vettek fehérek és feketék is. Ugyanis Wilma Rudolph nem volt hajlandó részt venni olyan eseményen, ahol bőrszín szerint, szétválasztva ünnepelnek az emberek.

Soha nem kapott semmilyen előnyt, sőt, anyagi és komoly egészségügyi hátrányokkal indult.

Elmondható róla, akarata tette azzá ami, hogy ő valóban nem félt a kihívásoktól, sem az anyaságtól. Gyakorlatilag semmitől sem félt, „csak” célt ért.

Eredményei:

Olimpiai játékok

1956 Melbourne – 4x100m - BRONZ

1960  Róma – 100m – ARANY

1960 Róma – 200m – ARANY

1960 Róma – 4x100m – ARANY

Egyéni csúcsai:

100m – 11,41s Világcsúcs (11,18s hátszéllel)

200m - 22.9s