Eliud Kipchoge és Kenenisa Bekele búcsúja a 2024-es párizsi olimpián, a maratonon

Az elmúlt hetekben nagy izgalom előzte meg az atlétikában lassan már veterán korúnak számító Eliud Kipchoge (39 éves) és Kenenisa Bekele (41 éves) párizsi olimpiai részvételét. Azt hiszem mindkét futó pályafutása önmagában megérne egy külön írást. A Kenyai és az Etióp atlétikai Szövetség végül engedi őket futni az Olimpián, a maratoni távon. Minden atlétikát szerető örömére. Bekelének ez lesz a 4-ik, Kipchogének meg az 5-ik Olimpiája. Közös bennük, hogy 21 éves pályafutást zárhatnak le ezzel az Olimpiával. 

Most 2024. május 6-kán volt a 70 éves évfordulója annak, hogy Roger Bannister első emberként a földön áttörte 1 mérföldön a 4 perces álomhatárt. 

Roger Bannistert hívták akkor "history maker"-nek (történelem formálónak). Azt hiszem, hogy kétség nem fér hozzá, hogy Bekelére és Kipchoge-re is illik ez a jelző. Mielőtt belemennék a párharcukba, kicsit tekintsünk vissza a múltra...

A hosszútávfutás történetében mindig is voltak olyan korszakok, ahol valaki egyeduralkodó volt évekig, vagy 2-3 atléta párharca jellemezte azt az időszakot. A párharcok jót tesznek, hiszen segítik, hogy a sportolók határokat lépjenek át...

 Ha országokra bontjuk le, akkor Kenya és Etiópia és Marokkó volt a top 3-ban,  ahonnan világszintű atlétákkal lett gazdagabb a világ. A 2020-as évektől Uganda is felsorakozott ezekhez az országokhoz, s lehet lassan át is fogja venni a vezetést. Kb. 1994 óta követem az atlétikát, s már akkor a kedvencem lett a mindig mosolygós Haile Gebrselassie,  27-szeres világcsúcstartó etióp futó, aki  1500m-től egészen a maratonig megdöntötte a világcsúcsokat. Az ő időszakában 2 nagy vetélytársa volt, az egyik a  kenyai Paul Tergat, akivel a híres  2000-es Sydney Olimpia 10.000m-es döntő mellbedobós párharca vált emlékezetessé. Párharcuk a 10.000m világcsúcsát egészen 26:22-re vitték le. (Tergat 26:27; Gebre 26:22).

Gebrselassie másik nagy riválisa Dániel Komen volt 5000m-en, ahol mindketten 12:40 alá szorították a világcsúcsot (Komen 12:39,74; Gebre 12:39, 36).

Gebrselassie és Tergat párharca kiterjedt a maratonra is, amit fontos a cikkem miatt megemlíteni.

Ahogy a sprintszámokban a 100 m a legfontosabb szám, a hosszú távfutásban meg a maraton. A maraton 1896-ban az egyik eredeti újkori olimpiai versenyszám volt. A táv csak 1921-ben vált szabványossá. A táv az 1983-ban kezdődött atlétikai világbajnokságon is szerepel. 

Az 1896-os Athéni Olimpiát a képen középen futó Charilaos Vasilakos nyerte 3 óra:18 perces eredménnyel. 92 évvel később, 1988-ban Baleyneh Dinsamo, etióp futó már 2:06:50-es erdménnyel tartotta a világcsúcsot. Ezt a csúcsot 10 éven keresztül megközelíteni sem tudták, majd jött Ronaldo de Costa, aki először 2:06:05-re faragta a világcsúcsot, s ő volt az első ember, aki a 40km-ert 1:59:55 alatt futotta, vagyis áttörte a 2 órát 4o km-en. Ezután Khalid Kannouchi egy új, kicsit bátrabb, "agresszívebb" stílussal futva 2002-ben 2:05:38-ra vitte le a világcsúcsot. Érdekesség, hogy a fent említett Haile Gebrselassie akkor debütált életében először a maratoni távon és 2:06:35-cel 3-ik lett. 

A rákövetkező évben, 2003-ban Paul Tergat lefaragta a világcsúcsot 2:04:55-re, amit Gebrselassie 2007-ben 2:04:26-ra, majd 2008-ben első emberként a 2:04-et áttörve 2:03:59-re javított. 

Ezután a világcsúcs után kezdtek el arról beszélni, hogy lehetséges e egy 2 órán belüli maraton....?

Tergat annó azt nyilatkozta, hogy abba belehalna az, aki megpróbálkozna vele. Gebrselassie is önmagát kb. 2:02 -re kalkulálta be, hogy neki ott van a határ...

2008-as évtől viszont szinte évente dőltek meg a világcsúcsok. Kannouchi, Tergat és Gebselassie a bátrabb kezdésük miatt egy lélektani határt segítettek áttörni. Így egyre többen kezdtek  el futni 2:03 és 2:04-es maratonikat.

A 2013-as évben tért át Kipchoge is a maratoni távokra, Bekele meg 2014-ben. Előtte 10 éven keresztül a mezei futó versenyeken és a pályán mérkőztek meg egymással. A 2003-as párizsi világbajnokság volt talán az évtized legizgalmasabb versenye, hiszen a még csak 19 éves  Kipchoge lett a világbajnok, Bekele és a legenda Hicham el Guerrouj előtt. 

 

2004-ben viszont Hicham ElGuerrouj lett a trió közül az olimpiai bajnok. Duplázott is, mert az 1500m-ert is megnyerte úgy, hogy 1996-ban elesett a verseny alatt, s nem került dobogóra, 2000-ben meg második lett. El Guerrouj betelve a sikerrel fejezte be a csúcson a pályafutását még abban az évben. 

Viszont nem így tett Bekele és Kipchoge. Ők még 20 évig versenyeztek, ahogy azt látjuk napjainkban is. A statisztikákat nézve Bekele eredményesebb volt a pályán, mint Kipchoge, hiszen 3 olimpiai aranyérmet és 5 világbajnoki aranyat nyert. Többek között az időeredményei is jobbak. 

Az 5000m-en és a 10.000m-en is ő tartotta a világcsúcsot. Bekele is egy "history maker" volt 5000m-en és 10.000m-en. Kipchogénak viszont a pályán nem adatott meg ez a titulus. 

Mi azaz éhség ami őket még mindig hajtja? Erre nehéz válaszokat találni, de pont ezért számomra igazi példák, hogy megmutatják, hogy akkor amikor már egy élsportoló abbahagyja, bennük megmarad az a tűz és a futás szeretete, hogy akár az élvonalban is tudnak maradni. 

Fontosak az új célok is. Így mindkettőjüknek a maratoni világcsúcs lett a célja. Itt viszont Kipchoge visszakapta azokat a sikereket (2x-es olimpai bajnok lett), amiket a pályán nem tudott elérni, s Bekele szerepelt "gyengébben". A gyengébbet azt idézőjelbe tettem, hiszen amikor Kipchoge 2018-ban 2:01:39-re javította Berlinben a világcsúcsot, akkor Bekele 2:01:41-et futott. 

Kipchoge pályafutásánál valóságossá vált azaz álom, hogy ember 2 órán belül futhatja a maratont. 2017-ban Monzában 2:00:25 másodpercet futott, a "breaking2 projekt "mesterséges"  keretein belül. Ezután utalta arra a mondatra, amit Paul Tergat is mondott, hogy ebbe bele lehet halni. Nem halt meg, hanem elkezdte elhinni, hogy nincsenek határok az embernek, s ezt 2019-ben a "The Ineos 1:59 Challenge" keretén belül megvalósította és 1:59:40-re faragta a világcsúcsot, ami nem hivatalos, de be lett bizonyítva, hogy ember képes lehet 2 órán belül futni. 

Igy Kipchoge is "history maker" lett!

A történelem formálók úttörők, akik hitet adnak azoknak, akik nem hittek abban, hogy bizonyos eredményeket el lehet érni, vagy határokat át lehet törni. 2019 után egy fiatal kenyai futó Kelvin Kiptun elhitte magáról, hogy ő is ezt a kitaposott utat meg tudja csinálni, s 2023-ban 2:00:35-re javította  a világcsúcsot. 

Kiptun lett a következő "history maker", hiszen ő futott először 2:01 alatt maratont. A 2024-re ő lett kikiáltva Kipchoge legnagyobb riválisának a párizsi olimpián (egyben utódjának is), s arra készült hogy áprilisban Rotterdamban hivatalosan is 2 órán belül futja a maratont. Sajnos nem így történt, hiszen idén februárban ő és az edzője az életét vesztette egy autó balesetben. Isten nyugosztalja. 2 év alatt lett "History maker". Hiánya mérhetetlen veszteség a családja, nemzete és a nemzetközi atlétika számára. 

Ez a tragédia Kipchogét újra a párizsi olimpiai esélyesévé tette. Bekele meg tavaly 2:04:19-et, idén meg 2:04:15-öt futott, így ő is bizalmat kapott a szövetségétől, hogy induljon.

Ez a párizsi olimpia maratoni döntője valószínű Kelvin Kiptun győzelmét jelentette volna. Interjúikban Bekele és Kipchoge is nagy veszteségnek tartják őt. A párizsi olimpia maratoni döntője egy megemlékezés lesz Kiptunról. Bekele és Kipchoge olimpiai pályafutásának a vége, s egy utolsó megmérettetése egymással. Ebben a történetben itt nekem nem csak az a fontos, hogy ki fog nyerni, hanem a megtett 21 év és annak méltó lezárása is.

Nézzük ezzel a szívvel majd az olimpián őket és a maratont.