Akik felálltak és nem adták fel
„Drágám, a legfontosabb számodra az
életben, hogy higgyél, és ne add fel!”
Wilma Rudolph édesanyja
Cikkemben szeretnék bemutatni egy híres élsportolót, aki nem csak az eredményével, sportsikereivel, hanem az
életével, küzdeni akarásával inspirált engem arra, hogy gyermekként én is
elkezdjek sportolni.
A szó jelentése: fogyatékosság,
hátrány, akadály, teher.
Én magam elmondhatom, hogy a tizennégy
éven át tartó dadogás miatt „handicappel" indultam az életben. Úgy gondolom,
hogy sokan vagyunk, akik így indulunk, de ha valaki nem, annak is voltak, vagy
lesznek próbák, terhek, akadályok az életében, amik olyanok lehetnek, mint a „kampók” és hátráltatják őket az előrehaladásban
és az életben.
Az életben nem adnak semmit sem
tálcán, mindenért meg kell küzdeni.
Mégis mire tanítanak a
„handicappek” az életünkben?
Alázatra, a kitartásra, a küzdeni
tudásra, a hitre…stb. tanítanak és mindezek közben a jellemünk fejlődik és
érettebbé válunk. Egy biztos, hogy segít
abban, hogy egy teljesen más perspektívában lássuk magunkat, egymást és
helyünket a világban.
Hogy ne menjek jobban bele a
pszichológiájába, példaképeket szeretnék bemutatni.
Hiszem, hogy a rengeteg motivációról,
sikerről és boldogságról szóló könyv és tanítás mellett kellenek valódi
példaképek, akik inspirálnak és motiválnak minket.
Számtalan fantasztikus példakép
van a sportban is, akiknek a sport eszköz volt a „felálláshoz”.
Most szeretnék
egy kicsit jobban visszamenni az időben és közülük is bemutatni Wilma
Rudolphot
Wilma
Glodean Rudolph, a „fekete
gazellaként” ismert amerikai atléta
Az olimpiák
történetének egyik legemlékezetesebb alakja. Ő volt az első futónő, aki egyetlen olimpián (1960-ban
Rómában) három aranyérmet nyert.
Élete:
1940-ben 22 gyermekből a 20-ként
született koraszülöttként,
gyermekbénulással egy igen szegény családba, melyen kívül csak a „fehér”
világ létezett.
A gyermekbénulás következtében az
egyik lába megbénult.
Édesanyja
kitartásának és akaratának köszönhetően (hetente kétszer hordta egy, a
feketék számára kijelölt, 50 mérföldre fekvő kórházba kezelésre), ahol a kornak
megfelelően, nem a legkorszerűbb módszerek szerint történt a gyógyítás. Nem
könnyítette meg a helyzetét, hogy négy éves korában skarláttal és
tüdőgyulladással került kórházba.
A gyermekbénulás gyógyíthatatlan
betegség. Az orvos lemondott arról, hogy Wilma valaha járni fog. Ám ő titokban
leszerelte lábáról a merevítőket, és mindennap gyakorolt nélkülük járni. Ez
igen nagy fájdalmakkal és sok átmeneti kudarccal is járt. Volt kitől tanulnia
az akaraterőt. Apja vasúti hordárként dolgozott, alkalmi munkákat vállalt,édes
anyja szobalányként dolgozott. Ebből a bérből tartották el a rengeteg
gyermeket.
Wilma
11 éves korára nem hogy járni, de futni is tudott, sőt, nővére által a helyi
kosárlabda csapatba is jelentkezett. 13 évesen már az összes helyi futóversenyt
megnyerte. Wilma valójában az elfogadásért küzdött. Akkor is, és később is.
16 évesen az olimpiai csapat legfiatalabb
tagja lett, és egyben a Melbourne-i olimpia bronzérmese. Ám, hogy „ne” legyen
minden tökéletes, a középiskola utolsó évében teherbe esett és meg is szülte
lányát. Gyerekkori álma volt, hogy anya lehessen, normális életet élhessen,
összesen három gyermeke született.
A futás és a gyerek mellett egyetemre járt,
pszichológia szakra. Sőt, még ösztöndíjas sem volt, dolgozott megélhetéséért.
Közben, Rómában 20 évesen világrekordot döntött és három olimpiai aranyérmet
vitt haza.
23 évesen vonult vissza a versenysporttól,
de a sport szeretete végig kísérte életét. Fiatalokat tanít, segít, tanácsadója
lesz egy egyetemi atlétikai válogatottnak. Később, 1977-ben megírja életét a
Wilma című önéletrajzában.
Eredményei olyan hírnevet hoztak
neki, amit arra használt fel, hogy a rasszizmus mindennapos problémáját
enyhítse a maga módján. John F. Kennedy vendégül látta őt a Fehér Házban, ahogy
számos más eseményre, televíziós szereplésre is meghívták.
Wilma nevéhez fűződik az első
olyan nagyszabású esemény – 40 000 ember részvételével –, melyen egyaránt,
keveredve egymással, részt vettek fehérek és feketék is. Ugyanis Wilma Rudolph
nem volt hajlandó részt venni olyan eseményen, ahol bőrszín szerint,
szétválasztva ünnepelnek az emberek.
Soha nem kapott semmilyen előnyt,
sőt, anyagi és komoly egészségügyi hátrányokkal indult.
Elmondható róla, akarata tette
azzá ami, hogy ő valóban nem félt a kihívásoktól, sem az anyaságtól.
Gyakorlatilag semmitől sem félt, „csak” célt ért.
Eredményei:
Olimpiai játékok
1956 Melbourne – 4x100m - BRONZ
1960 Róma – 100m –
ARANY
1960 Róma – 200m – ARANY
1960 Róma – 4x100m – ARANY
Egyéni csúcsai:
100m – 11,41s Világcsúcs (11,18s hátszéllel)
200m - 22.9s