Néha megéri várni....

Hogyan juthatok ki egy kávés poszt segítségével Izraelbe...

"A Seregek Urának szózata: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta. Ezt mondja a Seregek Ura: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Jeruzsálemet a hűség városának fogják nevezni, a Seregek Urának hegyét meg szent hegynek."

Zakariás 8:1-3

Így szólt hozzá az Úr: „Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig."

1 Királyok 9:3

Ez a 2 ige, különösen a második nagyon titokzatos a számomra, mivel a templom helyén ma a Sziklamecset áll, ami az iszlám hívők legszentebb helye lett. Közben Isten ígéretet tesz, hogy ő Jeruzsálemben fog lakni, a szeme és a szíve mindig ott lesz.

Múlthéten lehetőségem adódott, hogy kijussak Izraelbe. Még a feldolgozás időszakában vagyok, annyi élménnyel gazdagodtam.

Ez volt a 4-ik kísérletem, hogy kijussak, ami végre sikeres lett. 2016-ban már volt egy csapat, akikkel kimehettem volna, de pont az indulás előtt 1 héttel állást kellett váltanom, így azt a pénzt a megélhetésre fordítottam. 2018-ban szinte ugyanez a forgatókönyv megvalósult. Kicsit kezdtem magam pechesnek érezni, hogy ez az Izraeli út nagyon nem adja magát könnyen. Gondoltam, hogy akkor nem ez az én utam, hogy csoporttal menjek, így 2020-ban elkezdtem egyedül megszervezni a kiutamat, ami csak egy rövid sprint út lett volna, de az volt a célom, hogy legalább a Siratófalig, a Gecsemáné Kertbe és Olajfák hegyéig eljussak, ahonnan visszanézhetek az Óvárosra, a Sziklamecsettel és a titokzatos Arany kapuval.

2020. március 16-ára lett volna repjegyem. Izraelt mikor zárták le a covid járvány miatt? Pont aznap....

Ekkor teljesen elvesztettem a reményt, hogy én valaha ki fogok jutni oda. Eltelt 2 év és kicsit el is felejtettem ezt a vágyamat, annyira elengedtem. Tavaly 40 éves lettem és kaptam egy befőttes üveget, amire rá volt húzva egy Izraeli zászló, s egy kis luk, hogy gyűjtesek az Izraeli túrára. Megható volt ez az ajándék és jól esett, de fogalmam sem volt, hogy mikor, hogyan és miből tudok kijutni. Már mindent kipróbáltam.

2022 decemberében kitettem egy posztot inkább csak poénból és tesztből, hogy ki kávézna velem idén? Minden hónapban 1 valaki.

Egy kedves ismerősöm jelentkezett, akinek a családja meghívott 2023 januárjában és ott a beszélgetésünk során megütötte a fülemet egy mondat, hogy ki lehet jutni önkéntesként Izraelbe, olcsóbban, 1 hétre. Gyorsan utána olvastam és jelentkeztem is rá. Nem sokat gondolkoztam, azt éreztem, hogy ez nem véletlen. Pont utolsóként bekerültem egy kedves barátommal egy 18 fős, számomra teljesen ismeretlen csapatba.

Így jutottam ki közel 7 év után Izraelbe....

Sikerült eljutnom a Siratófalig, a Gecsemáné Kertbe és az Olajfák Hegyére és közelről megnézhettem a titokzatos Arany kaput, ahol Jézus a második visszajövetelekor be fog lépni a Templomba. Mivel ezt az arabok is tudják, ezért befalazták a Kaput. De mivel azt is tudják, hogy a visszajövetelkor a sírokban emberek fognak feltámadni, ezért a kapu elé temetkeztek, biztos, ami biztos. Nagyon érdekes. A kapu be van falazva, a templom helyén egy másik vallás központja van, ami a Sziklamecset. Hogyan fog mindez megtörténni? Egy teljes politikai és vallási káosz van itt. Mégis hiszem, hogy mindezek meg fognak valósulni egy természetfeletti csoda által és sok politikai és diplomáciai lépéssel....

A politikai és a vallási káosz között, ahogy ott sétáltam, eszembe jutott a fönti ige, hogy Isten szíve és szeme örökre ott van Jeruzsálemben, s ez megnyugtatott. Ő tudja a hogyant és a mikort. A mi dolgunk, hogy készen legyen a szívünk és tudjunk kapcsolódni az Ő szívéhez.

Ha Isten egy ilyen világméretű eseményt meg fog valósítani, akkor mennyire egyszerű volt neki, hogy előkészítette egy kávés facebook poszton keresztül az én kiutazásomat.

Amit így magammal viszek a sok élmény mellett, hogy sokszor be van falazva az az ajtó, amin be akarunk jutni, de Isten valamiért megengedi, hogy várjunk, s az ajtót nem nekünk kell kinyitnunk, hanem Ő fogja nekünk kinyítni. Bármilyen területen is vagyunk a várakozásban.

Mai modern pozitív gondolkodás, vagy reménység....

Manapság annyira divatos a pozitív gondolkodás. Egyik ismerősöm próbált meggyőzni, hogy ez mennyire fontos. Valóban fontos a pozitív gondolatok, de nem mindegy, hogy milyen szívből táplálkozik. Sokszor látom, hogy azok, akik ezt hírdetik, azok ha rosszul vannak, akkor is mosolyognak, s elmondják, hogy minden rendben, közben érződik, hogy legbelül, a dolgok mélyén abszolút nincs minden rendben és az arcukon lévő mosoly erőltetett, kényszeredet lesz. Egy belső feszültség lesz bennük. Számomra a reménység az, ami egy biztos horgony tud az életünkben lenni. A reménység békességet, egy belső biztonságot, belső feszültség helyett nyugalmat tud adni az életünkbe. A reménység nem azt jelenti, hogy mindig minden rendben van, de Isten a reménységen keresztül tud adni valódi pozitív gondolatokat, amely az arcunkról is nyugalmat fog visszatükrözni. Így ha viharok is vesznek körül, biztosak lehetünk abban, hogy ahogy a hajó egy biztos horgonnyal célba ér, az életünk hajója is célba fog érni

Összetörtségből egy felszabadult állapotba!

Mire tanít engem a 400 m gát világcsúcstartó nőjének,  Sydney McLaughlin  küzdelme önmagával, a hírnévvel, a sikerrel, a hitével, az emberekkel,a követőivel, a külvilággal?

Miért ez nem csak az ő harca, hanem valahol mindannyiunké is?

Hogyan sikerült ezeken Sydney-nek túllendülnie? 

A cím és a  kérdések onnan jöttek a szívembe, hogy miután Sydney Mclaughlin 400m  gáton és 4x400 m-en is Olimpiai bajnok lett, pár hónappal utána posztolt egy kb. 10 perces videót, ahol könnyek között beszél a harcaival, önmagával, a hitével, a sikereivel, a világgal és az elutasításokkal, amikkel szembe kellett néznie.

Amikor néztem a videót, nagyon megfogott azaz őszinteség, ahogy beszélt és felvállalta a gyengeségeit, ami nagyon ritka. Átéreztem a harcait, hiszen, amiket megfogalmaz, azok mindannyiunkra érvényesek és engem régóta foglalkoztatnak ezek a kérdések. 

Nem terveztem erről írni. De nem rég a Gyulai Memorial atlétikai versenyen lehetőségem adódott kicsit beszélgetni Sydneyvel és a férjével. Számomra egy ajándék volt ez a beszélgetés és megerősített abban, hogy megszülessen ez az írás. Bennem is voltak gondolatok, amiket nagyon jó volt megosztani velük, s nagyon jó volt őket  hallgatni. 

Hogy megértse a kedves olvasó, hogy milyen gondolataim voltak, és miért tartom fontosnak erről írni,  ezért egy kicsit távolabbról kezdem.

Van egy vezér igém, ami számomra kulcs, hogy hogyan lehet öszetört állapotból eljutni a szabadság és az öröm állapotába....

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem".

Mondta Pál, de hogy lehet ezt a gyakorlatban látni? Mit csinál a kegyelem?

A világon nagyon sok a keresztény hitű sportoló van, viszont kevesen vállalják fel világszinten . 

Ugyanakkor az eddigi kutatásaim során látom, hogy a sporttal viszont nagyon nehéz  Istennek dicsőséget szerezni, de vannak kivételek, akik jó példák. Ezek közül a sportolók közül szemezgettem kicsit...  Minél eredményesebb valaki, annál jobban jön a kísértés, hogy kit illet a dicsőség, engem, vagy Istent? Hol van a határ? Meddig bírja ezt az egó, hogy ne magának akarja a dicsőséget egy idő után? Nem véletlenül hívnak egy szindrómát Lucifer szindrómának, hiszen  Lucifer, aki a világosság angyalaként Isten dicsőségének a hordozója volt, egy idő után elvakította őt ez a fény és önmagának kezdte el tulajdonította a dicsőséget. Sztár sportolóknál ez nagyon gyakori. Ezért keresem azokat, akik ezt meg tudják harcolni. Le tudják győzni önmaguk egóját. Ez nagyon nehéz. S számomra minden tiszteletet kiérdemel az aki ezt meg tudja harcolni magában. Azokat is megértem, akik esetleg ebben elesnek.

Személyes példámból: Gyerekkorom óta, amikor a beszédhibám nagyon erőteljes volt, akkor egyedül a sport tudott engem felemelni, mert oda nem kellett beszéd. Vallásos családba nőttem fel, de nem volt nagyon kapcsolatom Istennel. Isten viszont elkezdte felhasználni az életemben a sportot, mint eszközt. Ez nagyon fontos, hogy eszközt és nem célt. Így visszatekintve látom az életemben azokat a mérföldköveket, amikor Istenhez és az emberekhez a sporton keresztül tudtam kapcsolódni, ami segítette az önbizalmamat is.

Az első ilyen mérföldkő a Tűzszekerek című film volt, ahol az angol Eric Liddell a hite miatt, hogy meg kell szentelni a 7-ik napot, mint nyugalom napját, visszalépett mint legnagyobb esélyes az 1924-es Párizsi Olimpián a 100m-es síikfutástól, mert az előfutamokat vasárnap rendezték. 

A hite és meggyőződése miatt konfrontálódnia kellett önmagával is és a világgal. Embereknek akarok e tetszeni, vagy Istennek?Végül a  számára esélytelenebb 400m síkon indult, ahol végül mindenki meglepetésére Olimpiai bajnok lett, méghozzá olimpiai csúccsal, ami akkor Európa csúcs is volt és 12 évig állt fent. Eric a dicsőséget teljesen Istenek tudta adni, s 1925-ben a sportot befejezve Istennek szánta teljesen az életét és Kínába ment misszionáriusnak. A sportot elengedte és a nagyobb küldetését is elvégezte.  1945-ben agydaganatban halt meg, de az élettel betelve. 

A futását a pályán és a pályán kívül is megfutotta. A sport eszköz volt az életében és Istennek adta a dicsőséget.

Nagyon szép történet és engem akkor közelebb vitt Istenhez is, de a sporthoz is. Szerintem nagyon sok fiatalnak motiváló volt ez a film. Minden olyan könnyűnek tűnt benne, de ha belegondoltunk abba, hogy milyen nehéz volt ez a döntés Eric-nek, hogy nevetség tárgyává teszi magát a "fura" döntésével a világ és a saját nemzete előtt is? Van egy mondat, ami nagyon tetszik, hogyha olyan dolgot akarsz látni, amit eddig nem láttál, akkor csinálj olyan dolgot, amit eddig nem tettél. Lépj túl a komfortzónádon. Eric ezt tette. 

A második mérföldkő, amikor sportoltam, akkor a pót nagymamám, Mucu néni mindig azt mondta nekem, hogy Dávidom, csak egyre figyelj, hogy a sport ne legyen a bálványod. Ne a célod legyen, hanem eszközöd.  Semmi ne előzze meg Istent az életedben. A beszédhibám miatt mégis sokáig bálvány és cél lett a sport és nagyon nehezen tudtam ezt magamban megváltoztatni. Az értékességem a sport eredményeimtől függött és nem attól, aki engem megalkotott. Mucu néni a 3 szoros Öttusa Olimpiai Bajnok  Balczó Andrást hozta nekem mindig fel, hogy neki is eszköz maradt a sport, nem cél. Istennek adta a dicsőséget, soha nem magának.  Balczó Andrással egyszer találkozhattam. Mint rajongó kértem tőle aláírást. Rám nézett, csak annyit mondott, hogy aláírhatom, de hidd el, hogy ez az aláírás nem fog sokat érni. Ő már tudta azt, amit én kerestem, hogy Isten van minden siker mögött, mindenben övé a dicsőség. 

A harmadik mérföldkő a sportágam, a hármasugrás világcsúcstartója volt, Jonathan Edwards, aki a 2-ik angol atléta volt az angol sporttörténelemben, aki a hite miatt visszamondta a  vasárnapi versenyeit. Sokáig számomra nagyon hasonlított Eric Liddellhez. Jonathan aztán kapott egy álmot, ahol Isten szólt hozzá, hogy a tehetséged tőlem van, mutasd meg mindenki számára. Ezért az álom után vasárnapokon is elindult. Érdekesség, hogy a  pályafutása legnagyobb ugrásai vasárnap születtek. Számomra igazi példakép volt, a hite és a sportteljesítménye miatt is. Hiszem, hogy amikor el tudta engedni az elvárások terhét, amikor erős volt a hite Istenben, ez a felszabadulás is segítette őt a legnagyobb ugrásai elérésében. Máig ő tartja a világcsúcsot 18,29 méterrel és övé minden idők legnagyobb hátszeles ugrása 18,43m-rel. Mr. Nice guynak hívták, mert mindig mosolygott, boldog örömteli kisugárzása volt, ami hatással volt a környezetére is. 

Egyszer aztán olvastam egy cikket róla, hogy miután befejezte a pályafutását sajnos Istent is elhagyta. Addig kellett neki Isten, amíg a pályán volt. Lehet ő sem vette észre, de egy idő után az identitás Istenről átvándorolt a sportra. A sport, ami eddig eszköz volt, cél lett. Mindig tisztelem őt, de ahogy az írásom elején írtam, a sporttal nagyon nehéz Istent dicsőíteni, mert nem mindenki képes megfutni ennek a lelki és a szellemi távját. Ez nagy teher is. Kell hozzá az a kegyelem megismerése, amiről Pál írt, amikor elengedjük az elvárásainkat, s merjük Istenre bízni a gyengeségeinket. 

A negyedik mérföldkő a saját életem volt, ahol  el kellett jutnom arra a döntésig,  hogy a sport cél lesz továbbra is, vagy eszköz. Pedig nekem nem is ment olyan magas szinten, mégis a sportba kapaszkodtam és takargatni próbáltam a beszédhibámat vele, a helyett, hogy Istennel megharcoljam. Döntenem kellett, hogy összetörök úgy, hogy a szívem kemény marad és elengedem Istent és a magam útján járok tovább, vagy Isten szerint török össze úgy, hogy felvállalom a gyengeségeimet és odaadom neki azért, hogy megismerjem a kegyelmét. Végül nem a könnyebbik utat választottam, hanem a jó utat, ahol el kezdtem megharcolni Istennel a beszédhibámat és a sportot eszközzé engedtem az életemben, s már nem vált bálvánnyá. Már nem embereknek akartam tetszeni a teljesítményemmel, hanem Istennek, hogy megharcolom vele a beszédemet.

Ez egy másfajta szívet, látást, és érettséget adott. Jobban megértettem Eric Liddellt, Mucu nénit, Balczó Andrást, de Jonathan Edwardsot is.

A sportot továbbra is szeretem és továbbra is figyelem az élsportolókat. Ezért is figyeltem fel Sydney McLaughlin korábban említett videójára. Nincs olyan interjúja, ahol nem említené meg Istent. 2021-ben a Tókiói Olimpián megkoronázta a pályafutását 2 Olimpai arannyal és 400 m gáton 51,46s világcsúcsot futott. A 4x400m váltó aranya pont a 22-ik születésnapjára esett. Gyakorlatilag mindent elért, amit egy sportoló elérhet. Mégis ebben a videójában megosztja a belső vívódásait azzal, hogy annyira szeretne jó keresztény lenni és jó példa lenni az embereknek, de elmondása szerint amikor a csúcsra került, mégsem azokat a reakciókat kapta a szurkolóktól, vagy a közeli hozzátartozóitól, amire gondolt, vagy amit szeretett volna.

Videó linkje: https://youtu.be/XSp974sY8b8

Ahogy mondta, hogy az emberek nem értik azt a küldetést, ami az ő szívében van, hogy Istent szeretné hírdetni, hogy övé a dicsőség, mégis be kellett ismernie, hogy ott a test, ott van ő, akinek ugyancsak jól esne pár bátorító szó. Elkezdték például támadni a bőrszínét, hogy az világosabb. 

Olyan dolgokkal támadták, amik az ereje felett voltak, amiket elmondása szerint nem tudott irányítani. Csak annyit kért, hogy legalább az eredményei miatt szeretne kapni több tiszteletet. Közben azt is tudja, hogy nem őt utasítják el, hanem a benne lévő Krisztust. Érezhető volt a küzdelem benne, hogy nem érti, hogy mi történik vele és miért. Nem érti a világot, s annyira igaz, amit mondott, hogy a világ elfogadja a tudatlanságot és nem akar jobban a mélységbe nézni. 

Ez az őszinte vívódás nagyon megfogott engem, hogy hogyan kezelje a sikert és a támadásokat.  Istennek akarja a dicsőséget adni, de mégis jól esne neki, ha ez emberek is elfogadnák, s nem bántanák. Istennek akarunk tetszeni, vagy embereknek?  Ahogy mondta, ez egy hitbeli próba  számára és tudja, hogy ez egy olyan teher, amely alatt növekedni fog, de most nehéz benne lenni.  Jó volt olvasni a kommenteket, hogy ne foglalkozzon azokkal az emberekkel, akik támadják, hanem figyeljen Istenre, ahogy ő látja. Annyira meg akartam dicsérni, hogy milyen jó példa még ezzel a videóval és hogy ne törje meg a hitét és a lendületét ezek a támadások. Érezhető volt, hogy ez a nyílt felvállalása a gyengeségeinek áttörést fog hozni benne is. Érezhető volt, hogy ez az összetöretés nem kemény szívet fog eredményezni, hanem olyan szívet, aki Isten mellett még inkább meg fog erősödni.

Bennem is megfordultak gondolatok, hogy írok egy pár bátorító sort, de milliós követői tábora van. Esélytelennek láttam, hogy elolvasná az enyémet, ezért nem is írtam semmit. Láttam megosztásokat, ahol a férjével együtt is felvállalják a hitüket. Gondoltam, hogy milyen jó lenne valahogy velük egyet beszélgetni.  Akkor még nem gondoltam, hogy személyesen is fogok tudni vele és a férjével találkozni idén a Gyulai Memorial versenyen. 

Azt sem tudtam, hogy eljön. De amikor láttam, hogy fog versenyezni, akkor imádkoztam, hogyha Isten azt akarja, hogy beszélgessek vele, akkor nyisson egy ajtót. Önkénteskedtem és a  futófolyosón láttam, ahogy melegített, de nem akartam zavarni. Nem láttam túl sok esélyét, hogy szóba álljak vele, hiszen nagyon sokan akartak vele találkozni, selfit csinálni. Azt tudtam, hogy hozzá nem rajongóként szeretnék oda menni, mint ahogy menetem Balczó Andráshoz. Nem aláírást szeretnék tőle, hanem átadni azokat a gondolatokat, amik bennem voltak. Végül meglepetésemre megláttam a férjét fel alá sétálni egyedül és nagyon mozgott a szája, de tudtam, hogy nem csak magában beszél, hanem imádkozik.  Azt éreztem, hogy oda kell hozzá mennem, így oda menetem. A férjének el tudtam mondani, ami a szívemben volt, hogy annyira jó, hogy Sydney bizonyságot tesz Istenről. S nem csak a fizikai síkon jönnek ki az ajándékai, tehetsége, amit Istentől kapott, hanem ezekkel a videókkal is és látszik, hogy amikor a melegítésekor összpontosít,annak ereje van, ami Istentől jön. Megköszöntem neki, hogy mindketten kitartanak Isten mellett.  Nagy mosollyal azt mondta, hogy ez most pont a legjobbkor mondtam,s ez neki többet jelent, mint az egész verseny. :)  Mondtam neki, hogy ugye imádkoztál az előbb.Visszakérdezett, hogy ezt honnan tudod? Mondtam, hogy láttam :) Ezt már felismerem. Felnevetett és így még oldottabbá, barátibbá vált a beszélgetés. Még egy 5 percet beszélgettünk. Közben mondtam, hogyha megengedi csinálhatok velük egy közös képet? Mondta, hogy mindenképp, s szólni fog külön Sydney-nek. Így Sydneyvel is találkoztam, s gyorsan ugyanezt elmondtam neki, amit a férjének, ő is nagyon megörült, s annyit mondott, hogy dicsőség Istennek.

Akkor tudatosult bennem, hogy  Gyulai Memoriálon és az előtte lévő Világbajnokságon, ahol 50,68 másodpercre vitte le a világcsúcsot, már egy felszabadult Sydney versenyzett, aki megharcolta azt a hit próbáját, amit megosztott a videójában. Érezhető volt, hogy felszabadult abban a kegyelemben, ami Pált is tovább vitte a mehézségeken. Erre bennem is csak annyi van, hogy dicsőség Istennek. Természetesen a Gyulai Memorial versenye a 23-ik születésnapjára esett, így még különleges nap volt ez nekik. 

Nekem meg egy ajándék volt, hogy beleláthattam a világ szemében sztár atlétanő emberi vívódásaiba és aztán a férjével és vele is tudtam beszélgetni és láthattam, amit mindig is kutattam, hogy mi a kulcsa annak, hogy egy keresztény sportoló felszabadult lesz. Ez a kulcs, hogy a hit próbáján végig kell menni, hogy ne az embereknek akarjunk tetszeni, hanem Istennek és a kegyelemben való megnyugvás erőt fog adni. A kegyelemig el kell jutni, ez a hit próbája, amikor elengedünk elvárásokat és már nem akarjuk irányítani az eseményeket, ahogy Sydney sem tudta irányítani a bőrszínét, így megpihent Isten kegyelmében, szeretetében.

Ezért szól az a harc és a győzelem mindannyiunkról is, mert bele tudjuk helyezni a hétköznapi életünkbe. Ez volt titka Eric Liddelnek, hogy tudta, hogy ki Ő Istenben, ezért nem csak a pályán, hanem az életben is meg tudta futni a pályáját. Remélem Edwardsnak is sikerülni fog visszatalálnia Istenhez. De nem ítélem őt el. Ez az ő hit próbája, ahogy nekünk is megvan a sajátunk.

A cél, hogy az utunk végén ezt az igét el tudjuk mondani:

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon."

2 Timóteus 4:7-8.

Megértelek!

Milyen ember az, aki ezt a szót ki tudja szívből mondani? Olyan ember számomra, aki ismeri a szenvedés útját. Ismeri az utat elejétől a végéig. Ismeri a betegséget, ismeri a gyógyulást. Ismeri az alázatot és a szeretetet és mivel megharcolta a saját góliátjait, ezért ismeri a harcot is. Harcot az értékekért, harcot a másik emberért/kapcsolatért, harcot a szeretetét, harcot az életért, harcot a békéért. Aki ismeri a szenvedést, így ismeri az engedelmességet. Aki ismeri a magányt, s az elszigeteltséget. Aki ismeri a veszteséget,s a gyászt. Aki ismeri a megbocsátás erejét. Aki ismeri az ima erejét.

Az ilyen ember hídember. Az ilyen ember a szív embere. Az ilyen ember nem ítélkezik, hanem a Szeretet szemein néz a másikra. Az ilyen ember a szívével lát. Az ilyen ember együtt érző. Az ilyen ember keresi az értékeket.

Az ilyen ember mellett újra remény gyúl a szívben. Az ilyen ember jelenléte gyógyít. Az ilyen ember keresztül kísér az utunkon, a gyógyulásunk, szabadulásunk útján.

Ilyen embert kívánok mindenki számára, aki ki tudja mondani, hogy megértelek.

Kik a hídemberek?

A hídemberek számomra azok az emberek, akik nem tudnak klikkesedni, hanem megtanultak a periférián is élni, a pusztában, ahol irányt tudnak mutatni azok számára, akik elvesztették az irányt.

Megtanulták más szemmel nézni az eseményeket, az embereket. Akik ismerik két egymástól különböző embercsoport gondolkodását (legyen az pártoké, vagy éppen országoké). Olyan hétköznapi hősök, akik a háttérben maradnak. Ők az építők, az összekötők, a békességteremtők.

Reménység, mint egy lufi

 

Örüljünk néha olyan dolgoknak is, amit épp nem látunk, mert ezzel életben tartjuk a reménységet...🙏
Ezekben a napokban valamiért eszembe jutott egy 11 évvel ezelőtti esemény, amikor osztályfőnöke lettem egy ötödikes osztálynak. Meglepetésemre akkoriban rám osztották a tánc és dráma tanárságot is, úgyis mozgás, biztos értek hozzá alapon Gondoltam tánc nem lesz, de dráma lesz. 🙂Így elkezdtem több osztálynak pantomimet tanítani, amit én is tanultam. Beszédhibásként annó ez nagyon jó ötletnek tűnt. Végre nem kell beszélni 🙂Az osztályfőnöki órán is szabad kezet kaptam, ezért a kicsi osztályomnak is azt kezdtem el tanítani, amit nagyon élveztek. Sokat kellett használni a képzelőerejüket és az ügyességüket. Addig jutottunk, hogy 2 mesét is sikerült dramatizálnom, így azt elő is adtuk. Az iskola és a tornaterem között volt egy autóút, ahol mindig megvártak és meg kellett nyomnom egy láthatatlan gombot, amivel egy híd jött létre és így biztonságosan átjutott az egész osztály. Nagyon élvezték és én is. 🙂A lényeg, hogy nem szabadott elfelejteni, hogy mi hol van...🙂Megszokták, hogy bármit kérnek, én eljátszottam nekik. Az egyik farsangon, amikor hulla fáradtan ültem néhány kollégám társaságában, az egyik kis tanítványom odafutott hozzám. Mondta, hogy Dávid bácsi csinálj nekem egy lufit. Szépen belefújtam a semmibe és a kezemmel elkezdtem formálni, minden egyes fújásra az egyre duzzadó lufit. Mikor végeztem vele, összekötöttem egy láthatatlan zsinorral majd átadtam a kisfiú kezébe. A kisfiú átvette a lufit, amit örömteli szemekkel nézett, majd elfutott vele boldogan. 🎈🙂A kollégáim ezt végig nézték, s alig hittek szemüknek. Ez volt az én kis titkom az osztályommal. 🙂Ez az esemény bennem maradt, hogy talán pont az ilyen időszakokban lássuk meg azt, ami még nincs és ragadjuk meg akkor is, ha nem látunk semmit. Ezt hívom reménységnek, amit fogjunk erősen 🙂🙏

Hiper-kegyelem és a neokonzervatív liberalizmus

Miben azonos a hiper-kegyelem és a mostanság divatossá vált liberális ideológia? 

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem egy kicsit erről a témáról, aki azt mondta, hogy mindannyian konzervatívak és liberálisak is vagyunk, csak nem mindegy, hogy a mérleg nyelve melyik irányba megy el és milyen mértékben. Mennyire igaz!

 Először is, a baloldali neokonzervatív liberalizmus nem ugyanaz, mint az emberjogi liberalizmus és a hiper-kegyelem , vagy más néven szuperkegyelem nem ugyanaz, mint a kegyelem, mégis a két irányzat ugyanazokat a gyümölcsöket eredményezi. Egy keresztény gondolkodású ember azt gondolná, hogy egy keresztény nem érthet egyet a liberális gondolkodással, de a hiper-kegyelem tanítások miatt, amelyek felcsapták a fejükett az egyházban, sajnos igen. 

"Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság." (2Kor 3:17). 

Keresztényként és nem keresztényként mindannyian a szabadságot keressük. A kommunizmus 40 évig rabságban, elnyomásban, kontrollban tartott. A rendszerváltás megtörtént, de sok esetben, a gondolkodásokban nem történtek meg a „gondolati rendszerek megváltozásai”. 

A kontroll és az elnyomás szűkebb környezetben a gyülekezetben is megtalálható és a családokban is.

 Isten nem elnyom és nem kontrollál bennünket, hanem szabadságot ad. 

Mi az eredménye a kontrollnak és az elnyomásnak? 

Sok ember valláskárosulttá válik, akit a kontroll és az elnyomás tönkretett, és elhagyja Istent és bűnökbe rohan. Vannak, akik ha visszatérnek Istenhez, s ha az Ő valóságos kegyelmével találkoznak, akkor elkezdenek gyógyulni. 

Mi az ellenség terve a megsebzett emberekkel? 

A gonosz tudja, hogy egyetlen gyógyulás van az ilyen emberek számára, az pedig Isten valóságos kegyelmében való megnyugvás, ahol az Atya bemutatja az Ő szeretetét irántuk. 

Az ellenség ezért leutánozza a kegyelmet, csak egy fontos dolgot hagy ki belőle, a keresztet, Jézus halálát,amit elszenvedett a bűneinkért,vagy éppen nem erre teszi a hangsúlyt. Ezt hívják mostani szóval hiper-kegyelemnek, amikor csak arról van szó, hogy Isten a szeretet, Ő úgy elfogad, ahogy vagyunk, a bűnnek pedig nem tulajdonít akkora jelentőséget. Hiányzik a megszentelődés és az Istenfélelem, s így sokan „hátradőlve, Isten szeretetében megnyugodva” folytatják tovább a bűnös életvitelüket. Összefoglalva a hiper-kegyelem “meleg ágya” azoknak, akik meg akarnak maradni a bűneikben.

 Ha vétkezünk is Isten és az emberek ellen, a kegyelemben mindig van újra kezdés, de aki nem indul el a megszentelődés és az istenfélelem útján, az visszaél Isten kegyelmével. Keresztelő János nem véletlenül mondja, hogy változtassátok meg a gondolkodásotokat. Amikor a kegyelem úgy ér el, hogy nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat és nem jutunk bűnbánatra (vagyis nem Isten szerint viszonyulunk a bűnhöz) akkor vissza fogunk esni. Isten pedig szabaddá akar tenni. 

Mi történik a nagyvilágban? 

A neokonzervatív liberalizmus a háború, a terror és a diktatúrák miatt jött létre. Hasonlóan, ahogy létrejött Amerikában a 60-as években a szexuális „szabadság”,amely bejött Európába is. 

Kiket lehet befolyásolni? 

1. csoport: Azokat, akik túlélték a diktatúrákat és az elnyomásokat (egyházi és világi szinten), de nem álltak helyre gondolkodásban is. Sokan tönkrementek és az elnyomás után a neokonzervatív liberális ideológiában találták meg a„szabadságot.” 

2. csoport: A keresztény közösségekben sérült embereket, akik ha nem is hagyják ott Istent, de nem állnak helyre akkor a hiper-kegyelem tanításokban (eszmében) fogják megtalálnia „megoldást.” 

3. csoport: Azokat a fiatalokat (akik a rendszerváltás körül, vagy azután születtek), akik már a hiper-kegyelem és a neokonzervatív liberalizmusban szocializálódnak, nevelkednek és nem járnak utána az igazságnak, hanem elfogadják ezt az ideológiát azoktól, akik tekintélyek az életükben. A fiatalok pedig a nemzetünk jövőjét szolgálják, ezért igen nagy a felelősségünk abban, hogy előttük ezek a hazugságok lelepleződjenek. 

4. csoport: Azokat a keresztényeket, akik egy hamis Isten képpel rendelkeznek, s nem ismerték meg Istent úgy, mintegy szerető édesapát. 

Mindkét esetben, a hiper-kegyelem és a neokonzervatív liberalizmus gyümölcse szélsőséges dogmákat tartalmaz, aminek semmi köze a liberalizmushoz és ennek az „új” szuperkegyelemnek semmi köze nincs a kegyelemhez. 

Utána jártam Soros György ideológiája után, amely a Nyitott társadalomban (Open society) valósul meg. 

A nyitott társadalom célja: Egy olyan nyitott társadalom létrehozása globálisan, ahol mindenki egyenlő, ahol a megértés, elfogadás és a keresztény körökben annyira szeretett szó, a tolerancia működik. 

Ez mind szépen és jól hangzik. A tolerancia szóval sincs semmi gond, de ebben az esetben a tolerancia negatív aspektusa alakult ki, amelyet túlzott toleranciának hívunk. 

 Túlzott tolerancia: Abban az esetben, ha olyasmit tolerálunk másokban, amellyel önmaguknak vagy a közösségnek ártanak (Wikipédia). 

De mi a baj a nyitott társadalommal, a neokonzervatív liberalizmussal és a hiper-kegyelemmel? 

Amíg ezekre választ próbáltam kapni, nagyon szeretek fényképezni és éppen a Szabadság hídnál sétáltam és felnéztem a Gellért-hegyre, ahol azt láttam, hogy a hegyen lévő kereszt és a szabadság szobor pont egy vonalba került. Ehhez kissé be kellett másznom egy ELMÜ-s doboz mögé, de csak abbóla szögből volt látható. Ha kicsit arrébb mentem, akkor a kereszt és a szobor kettévált.

 Akkor rájöttem a válaszra.

 Igazi szabadság csakis a kereszt által, bűnbánat és bűnbocsánat által lehetséges. Ezek az ideológiák kivették a kereszt erejét a szabadságból és így mézes mázosan hangzik, de egy szabadosságot eredményez. Itt megfér az abortusz, a gender elmélet, a homoszexualitás…stb, amikkel egyetért a mostani liberális felfogás. Ezek mellett pedig egy mézes mázos keresztény kulcsszóval operál, a toleranciával. A toleranciát meg említettem Soros nyitott társadalmában. Soros György nem hisz Istenben. A tolerancia fogadja be az Iszlám vallást, mindent és mindenkit “öleljünk át” és fogadjunk be alapon. 

Hová tart a világ?

 A cél, hogy minden mindennel keveredjen, ahogy történt Noé idejében, amikor a bukott angyalok lejöttek a földre. Az emberek, állatok, növények „korrupálódtak”, a magok összekeveredtek. Az özönvíz ezután jött. A cél, hogy keveredjenek a vallások, keveredjen a kereszténység a bűnnel. Ezekben az időkben a világ e felé halad (Máté 24:37). 

Ahogy Jóbnál a Sátán mint fényes angyal jelent meg, hogy az angyalok sem ismerték föl, ugyanígy jön be ez az irányzat. A kereszténységbe öltözve. Sokan nem ismerik föl, mert mindent csak egy kicsit változtat meg, de ez épp elég ahhoz, hogy a fókusz lekerüljön a keresztről. 

Kik azok, akik megtéveszthetők és befolyásolhatóak? Azok, akik a diktatúrákba, egyház, vagy állam szinten, vagy család szinten belesérültek és nem álltak helyre, valamint az új generáció, akiknek ezek az emberek lesznek tekintélyek az életükben és ebben a rendszerben szocializálódnak és azok, akik egyhamisIstenképpelrendelkeznek,snemismertékmegIstent úgy,mintegyszeretőédesapát.  Ennek tudatában elmondhatjuk, hogy „Soros terve” (s ez nem a kormány propagandája) jó terv?

 Nem

 Így érhető, hogy hogy lesz egy olyan keresztény, vagy pásztor is liberális felfogású, aki megsérült,de  nem a kereszthez tért vissza, hanem csak a szabadsághoz.

 Milyenekké válnak ezek a keresztények? 

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” 2 Timóteus 3:1-5 

Ez az ideológia átitatja a családokat, gyülekezeteket, a politikát és a nemzeteket és az egység helyett megoszlásokat eredményez, pedig az “egységet” és az “összefogást” hírdeti.

 Ez nem jelenti azt,hogyha valaki jobboldali beállítottságú,az akkor mindenben jó.Isten előtt nincs jobb és baloldal, a bűn mindenkit megkísérthet. Egyház és pártpolitikától függetlenül mindenkinek meg kell találni akeresztet, s akkormegtalálja a szabadságot,megtalálja Krisztust, az igazi Szent Szellemet és az Atyát. A konzervatív és a liberális gondolkodásnak egyensúlyban kell lenni Isten igéjével és az igazi kegyelem üzenetével. 

Ahogy nekem a helyes látáshoz be kellett másznom, s csak egy bizonyos szögből láthattam a valóságot,ugyanígy résen kell lennünk, s Krisztusra tekintve fogjuk meglátni a valóságot. Ez az egész egy megtévesztés, s mivel ebben élünk, így nyitva kell lenni a szemünknek! Az utolsó időkben mi az amit a gonosz nem tud leutánozni? Ez Isten atyai szeretete. Jézus a kereszten keresztül utat mutat nekünk az Atyához. Csak itt van a szabadság és ehhez kell visszatérni mindenkinek